KECSKE

* * *

* * *

[\kecske`t, \kecske`je, \kecske`k] 1. áll. коза;

2.

átv.

, nép. vén \kecske — мышиный жеребчик;

3.

szól.

a \kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad — и волки сыты и овцы целы; гбге bízza a káposztát пустить козла в огород