BIZTOSÍTÓ

I
mn. 1. (szavatoló) обеспечивающий;
2. kat. охраняющий, охранительный;

\biztosító alakulatok — охраняющие части;

3. (biztosítással foglalkozó) страховой;

\biztosító intézet — учреждение по страхованию; страховое учреждение;

\biztosító pénztár — страховая касса; страхкасса;\biztosító pénztári — страхкассовый;\biztosító társaság
страховое общество; (tőkés országban) страховая компания;
4. (biztosítást kötő) страхующийся; застраховывающийся;

a \biztosító fél — страховщик;

5. müsz. предохранительный; (rögzítő) стопорный;

\biztosító szelep — предохранительный клапан;

\biztosító szerkezet — предохранительный механизм; предохранитель h.;
6.

vasút.

\biztosító berendezés — устройство централизации;
II

fn.

[\biztosítót, \biztosítója, \biztosítók] 1. (intézmény v. egyén) — страховщик;
\biztosító`llami Biztosító — Государственное страхование; Госстрах;
2. bány. (biztosítást végző munkás) крепильщик;
3. vill. предохранитель h.;

\biztosító kiégése — сгорание предохранителя



Венгерско-русский словарь 

T: 0.351620112 M: 1 D: 1